A járványhelyzet miatt a jelenléti oktatás a mögöttünk álló évben nem a megszokott módon történt. Sem az óvodák sem az iskolák nem tudták a már jól bevált módszereket alkalmazni, az óvó nénik és tanító nénik minden igyekezete ellenére sem.  Elmaradtak a nyílt napok az iskolákban, amik betekintést nyújtottak a mindennapi iskolai életbe, elmaradtak a személyes találkozások a tanítókkal, amik sok esetben eldöntötték az iskolaválasztást. Szeptemberig ha az előttünk álló pár hónapot, jól végiggondolva használjuk ki, sokat segíthetünk a gyerekeknek. Ebben a korban a gyerekek nagyon fogékonyak, előfordulhat, hogy az eddig ceruzát sem szívesen használó gyerek elkezd rajzolni, színezni, alkotni.

Mit csináljunk a nyári szünetben?

Nem kell írni, olvasni, számolni megtanítani a gyereket, arra ott az iskola, de ha bármit kérdez a gyerek arra válaszoljunk, segítsük neki megérteni a felmerülő kérdéseket. Ne aggódjanak, ha a szomszéd unokája már ismeri a betűket, egy iskolaérett gyerek rohamtempóban képes utolérni vagy esetleg elhagyni a társait, ha együttműködő a pedagógussal. Ma már több iskola előkészítő kiadvány van, amelyek jól használhatóak ebben az időszakban. Ezek a füzetek segítik a ráhangolódást az iskolára.

A felépítésük hasonlít a tankönyvekre, de a szerepük nyilván más. Számtalan fontos dolgot tanulhatnak meg a használatuk során a gyerekek, ami nélkülözhetetlen az iskolában. Ilyen például a ceruza helyes használata, ennek kialakítása is ennek az időszaknak a feladata, ha eddig nem történt meg (a helyes ceruzafogásnál a középső ujj első ujjpercén pihen a ceruza, miközben a hüvelyk és mutató ujj tartja a ceruzát).
A balról jobbra haladást, ami az olvasástanulásnál és az írástanulásnál is nagyon fontos. A füzetbe való írást előbb nagyban, majd egyre kisebb méretben a fokozatosság elvét betartva. Segítenek kialakítani a mennyiség illetve a számfogalmat játékos feladatokon keresztül. A kompetencia alapú oktatás minden területére kitérnek. Elmélyítik a minden nap használatos jobb-bal oldal, a lent-fent, előtte-mögötte fogalmakat, vagy segítenek kialakítani.  Hatalmas segítség a szeptemberi iskolakezdésnél, ha ezekkel a fogalmakkal tisztában vannak a gyerekek.
Gyakorlás közben megtanulják, hogy a munkafüzeteket nem fordíthatják el, mint a szabad rajzolásnál egy sima lapot. A helyes testtartással és a kezük finommozgásával kell elérniük, hogy mindent a megfelelő helyre tudjanak „írni”. A megfelelő nyomaték megválasztása nemcsak az esztétikus megjelenést segíti, hanem a görcsös ceruzafogásból adódó idő előtti elfáradást is megelőzi.

A színezők használata rávezeti a gyerekeket, hogy meddig vezethetik a ceruza hegyét, hogy ne menjenek ki a vonalból, így az iskolában könnyebben be tudják illeszteni előbb a betűelemeket, majd később a betűket a pici vonalrendszerbe. Soha ne a mennyiségre, inkább a minőségre törekedjünk. A színezésnél figyeljünk a teljes felület kitöltésére és a megfelelő nyomaték megválasztására. Ne legyen túl halvány, de azért ne üssön át a harmadik oldalon is.

Olvassunk sok mesét a gyerekeknek, beszéljük meg kik a szereplői, hol játszódik a történet, meséltessük el a gyerekekkel sorrendben az eseményeket, esetleg rajzoltassuk le.  Számláljunk a kezünkön csokikat, játékokat vagy bármit amit szeret a gyerek.
A nagymozgások fejlesztését járással, futással, egyensúlyozással, biciklizéssel, ugráló kötelezéssel, szökdelésekkel, labdázással, kúszással, mászással érhetjük el. A finommozgásokat gyurmázással, legózással, rajzolással, színezéssel, gyöngyfűzéssel fejleszthetjük.

Augusztus második felétől próbáljuk a gyerekeket időben lefektetni, hogy szeptemberben a korai kelés ne okozzon gondot. Minden iskola a házirendjében szabályozza, hogy hány órára kell megérkeznie a gyerekeknek az iskolába. A nyugodt kezdés feltétele, hogy ne az utolsó percben essünk be az osztályterembe.

Vonjuk be a gyerekeket az iskolai felszerelések beszerzésébe, de mindenképp figyeljünk a praktikumra. Nagyon jók a merev falu iskolatáskák, de vannak köztük nagyon nehezek üres állapotban is. Nem kell gurulós „kisbőrönd”, de kényelmesen férjen bele a nagyméretű olvasókönyv, munkafüzet is, a kisalakú füzeteken és tolltartón kívül. Tolltartókból is hatalmas a választék, de gondoljanak bele mennyire megnehezíti a három emeletes cipzáras tolltartó egy adott színű ceruza megtalálását.

A praktikum mellett a minőséget is szem előtt kell tartanunk, ami nem minden esetben arányos szerencsére az árakkal. Rossz minőségű ceruzával, temperával, ragasztóval, radírral nem lehet szépen dolgozni.  Ugyan ez vonatkozik a füzetekre is. Előfordul olyan változat is, amelyiknél a radírozásnál a vonalrendszer is eltűnik a szépen megírt sorokkal együtt, vagy hatalmas lyuk keletkezik a papíron.

Sok idegességet és pénzt spórolhatunk meg magunknak, ha mindenre ráírjuk a gyerekek monogramját. Mindenre. A cipőre, csizmára is, hogy ne a másik gyerek fél pár cipőjét vigyük haza, a sajátunk mellé. A tanítási napok végén az első hetekben a talált tárgyak dobozában tucatnyi eszközt, ruhadarabot találunk, amit csak akkor tudunk a gazdájának visszaadni, ha tudjuk, hogy kié. Ez vonatkozik a tornafelszerelésre is, ahol akár 15 egyforma fehér póló, vagy tornacipő is előfordulhat.  Az óvodai jel ilyenkor már nem mindig segít, hisz több óvodából érkeznek az osztályokba a gyerekek azonos jelekkel. Tanító vagy szülő legyen a talpán, aki a közel azonos méretű, teljesen új, egyforma dolgok között kiismeri magát. 

Iskolakezdésnél megváltozik a gyerekek ruhatára is, mert szeptemberre mindent kinőnek. Nagyon fontos hogy felismerjék a saját felszerelésüket, ruhadarabjaikat és önállóan tudjanak öltözködni.  És ha véletlenül még nem tudja bekötni a kisdiák a cipőjét, inkább tépőzáras cipőket vegyenek neki, ne fűzőset.
Az olló használata szinte mindennapos az iskolában, ezért ha gondot okoz a használata engedjük meg, hogy akár szórólapokból kivágott képekből készítsen a gyerek montázsokat  gyümölcsökből, virágokból. Szerencsére ma már könnyű beszerezni balkezes ollót is, ami hatalmas segítség a balkezes diákoknak.

Ha megkapják a könyveket, és a tanítónak nincs külön kérése, praktikus átlátszó borítóba csomagolni a könyveket. Amíg nem tudnak olvasni a gyerekek jó ha látják a fedőlapot, hogy a sok hasonló méretű és sokszor hasonló vastagságú könyvből melyiket is kell előkészíteniük.

Beszélgetések során hasznos megismertetni a gyerekekkel a szülők foglalkozását. Sokszor halljuk, hogy apa számítógéppel dolgozik, anya meg irodában. De mit? Ma már nincs lehetőség a naplókban a szülők foglalkozását rögzíteni, ezért az elején, amíg nem ismerik meg a családot a tanítók nem tudnak ebben segíteni. Ha az óvodában fejlesztésre járt a gyerek akármilyen ok miatt (logopédushoz vagy fejlesztő pedagógushoz), feltétlenül értesítsék a tanítókat erről, mert csak így lesz folyamatos a munka. Ellenkező esetben hetek, de inkább hónapok is eltelhetnek mire folytatódhat a segítségnyújtás.

A tanítók többségét tegezik a gyerekek az alsó tagozat elején, de a köszönés sokszor elmarad. Ha a szülők érkezéskor hangos köszönéssel mintát mutatnak a gyerekeknek, a napszaknak megfelelő köszönéssel hamar megtanulják a gyerekek ezt is.

Első osztályban a diákok szöveges értékelést kapnak félévkor és év végén  (van ahol, negyed és háromnegyed év végén is). Az év közbeni értékelés iskolánként, tanítóként változhat, (nyomda, csillag, piros pont), amit a szülői értekezleten a tanítók elmondanak. Figyelemmel kell kísérni a gyerek osztályban elfoglalt helyét és a saját magához viszonyított fejlődést is.

Bíztassuk, bátorítsuk a gyerekeket munkavégzés közben, dicsérjük meg, ha nagy erőfeszítéssel ért el valamit, még akkor is, ha nem is olyan tökéletes a végeredmény. A befektetett munka mindig meghozza a gyümölcsét, kinek hamarabb, kinek később. Arra viszont figyeljünk, ha azt látjuk, hogy tudná szebben, precízebben is csinálni, de nem akarja. A hangok összeolvasása, a betűk írása, az összeadás-kivonás főleg. Majd tízes átlépéssel okozhat gondot, de türelemmel, gyakorlással sikerülni fog.

Manapság rengeteg külön óra közül válogathatnak a családok, de kérem tartsák szem előtt, hogy az iskola főleg az elején nagyon megterheli a gyerekeket mentálisan. Ne írassák be rajzolni, táncolni, úszni, lovagolni, focizni stb. amíg nem alakul ki az iskolai menetrend csak heti 1-2 foglalkozásra. Különösen akkor ne, ha ezek az órák délutáni tanulási időben vannak, mert akkor otthon kell a házi feladatokat fáradtan megoldani. Ami gyereknek, szülőnek egyaránt megterhelő. Remélem tudtam segíteni, kívánok minden kisdiáknak és szülőnek nyugodt felkészülést és sikeres iskolakezdést.

Nagyné Kocsis Ildikó