Igaz, Ti is ismertek olyan családokat, ahol trendivé vált a gyereket minél több szakkörre hordani?

Ez sajnos a mai kor jelensége. Fejlesztő pedagógusként személyesen tapasztaltam meg azt, hogy több gyerek is úgy érkezett a foglakozásaimra iskola után, hogy előtte vagy utána még volt egy szakkörös elfoglaltsága ☹ Miért? – kérdeztem a szülőket. A válaszok gondolkodás nélkül jöttek: mert xy is járatja, mert én gyerekkoromban lemaradtam róla, mert azt hallottam, hogy milyen jó fejlesztő hatású, mert szülőként olyan jó társaságra találtam az ottani szülőkkel… stb.

Igen, nagyon sok jó szakkör/edzés/foglalkozás van. Sőt, véleményem szerint mindegyik hozzáad valamit a gyerekhez. A lényeg, hogy tudjuk megfelelő odafigyeléssel kiválasztani azt, amelyik valóban a gyermekünknek, gyermekünkről szól!

Mi a legjobb gyermeknevelési módszer?

Nyilvánvaló az a tény, hogy a mai világunkban mindenkinek megvannak a sajátos elképzelései, hogy hogyan is lehet a legjobban gyereket nevelni. A reklámok, a tévéműsorok, a kedves rokonok, a hozzáértő szomszéd és sorolhatnám. Legjobb esetben a gyermekünk pedagógusai is segítő szándékkal adnak gyereknevelési tanácsokat számunkra. Éppen ezért nagyon sok szülő elbizonytalanodik gyermeke nevelése kapcsán. Mindannyian szeretnénk a legtöbbet kihozni a gyermekünkből, hogy amikor felnő, nyugodt szívvel dőlhessünk hátra és elmondhassuk, hogy mindent megtettünk, ami lehetséges volt, és mindent megadtunk, amire képesek voltunk. Ez a végcél, de ezt a hétköznapokban, a sok rohanás, és stressz közben sokszor nehéz szem előtt tartani.

Kijelenthetjük, hogy nagyon sokat változott a gyereknevelés. Talán könnyebb lehetett a szülői feladatokat az elmúlt évszázadokban végezni. Vagy inkább ezt így nem jelenteném ki. Ott, ott voltak a hagyományok, a szokások, amik szerint a gyereket nevelni kellett, és a nagycsalád, ami meghatározta mindezt. Nem nagyon volt szükség egyéni gondolatokra, vagy érzésekre a gyermeknevelés terén. Mindent úgy csináltak, mint az elődök sok száz éven át. Ez sem lehetett könnyű, de nagyon- nagyon más volt, mint a XXI. században.

Sokkal szabadabbak lettünk. Szabadabbak, változatosabbak és sokszínűbbek az elveink, egyéni elképzeléseink és módszereink vannak. De attól, hogy végre nem kell követnünk az évszázados hagyományokat, vajon boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá váltunk szülőként? Mindenki válaszolja meg magában ezt a kérdést ;) A legfontosabb, hogy tudatosan neveld gyermeked. Lehet, hogy ez sok fáradsággal jár, de hidd el, megéri! 

Mi generálja a gyermeki stresszt?

A tudatos szülő felelőssége az, hogy jól ismerje gyermeke korlátait, képességét, terhelhetőségét. Nagyon helytálló az a kijelentés, hogy nagyon sok szülő bármit megtenne a gyermekéért, csak azt nem hagyja, hogy önmaga legyen. Ez pedig sok baj forrása lehet. Figyelj oda és igyekezz rájönni, mi a neki való út, hogy hol a helye, mihez érez kedvet, mihez van tehetsége. Ez alapján válasszatok plusz elfoglaltságot. A túlzás árthat: szorongóvá, feszültté, stresszessé teheti a gyermeket.

A stresszes gyerekek szüleinek több mint 80%-a nem ismeri el, hogy a gyerek ezen állapotát a túl sok program, illetve aktivitás okozza. A megkérdezett gyerekek ugyancsak több, mint 80%-a azt mondta, hogy neki egyáltalán nem okoznak örömöt a szülők által választott foglalkozások, szakkörök, edzések. (Bielfeldi Egyetem tanulmánya, 2015)

A stresszes gyerekek problémamegoldó képessége átlagon aluli. Ami érdekes ebben, hogy mindez hosszú távon frusztrációt vált ki belőlük. Sokszor fizikai tüneteket is észre lehet venni rajtuk. A stresszes gyermek jellemző tulajdonságai között fellelhetőek az alábbiak valamelyike: tikkelés, bőrelváltozások, étvágytalanság, fogcsikorgatás, hajtépés, dadogás, körömrágás …stb.

Ezen tulajdonságok mellett felteheted magadban még ezeket a kérdéseket:

• Miért alszik el nehezen?
• Miért fáj a feje, hasa (ha orvosilag nem indokolt)?
• Miért hirtelen haragú?
• Miért túlérzékeny? …..és még folytathatnám.

Először is fel kell ismerni, hogy valami nem jó a gyereknek, meghatározni, melyek azok a helyzetek, melyek gondot okozhatnak. A túl magas elvárások, vagy ha nagyon alacsony az ingerküszöb, az sem okoz örömet. Most tedd fel magadban a kérdést: valóban olyan szakkörre jár a gyermekem, amire szeretne?

Jó lenne megkímélni olyan feszültségektől, melyekkel nem tud mit kezdeni. Az a bizonyos sokat emlegetett „minőségi idő” legyen a szülői szem előtt. Légy a gyermekeddel, és amikor vele vagy csak rá koncentrálj!
Adj neki időt sok-sok szabad játékra, mert ebből indul ki és fejleszthető minden további képessége.

kevés szabad játék = nem megfelelően működő agyi pályák = beszédzavar = blokkolt tanulási teljesítmény = szorongó gyermek 
(a mozgáshiány – beszédzavar összefüggéséről itt bővebben olvashatsz.) Szülőként ezt a legnehezebb modellezni. Életünk stresszes, tömött, terhelt, gyors és gyakran elsöprő. Amikor túlterheltnek érzed magad, akkor sem az a megoldás, hogy megpróbálod másra bízni gyerekedet és beíratni egy újabb szakkörre.

Bármennyire is nehéz dolog, irányt kellene mutatnunk a gyerekeinknek egy olyan világban, amiben még sokszor mi is nehezen igazodunk el. Ez pedig nem a lemondás vagy a könnyebbik út keresése. A szülői szabadság lehet ijesztő is, sok bizonytalansággal és tanácstalansággal. De! Bízz magadban szülőként, és elégedj meg azzal, hogy nem tökéletes szülő vagy, hanem csak „elég jó” szülő. Aki megfelelő körültekintéssel választja ki gyermeke plusz elfoglaltságát, fokozhatja tanulási motivációját, sikeresen kiküszöbölheti a számukra tanulási nehézséget okozó tényezőket. (Pl. egy jól megválasztott sport tevékenység hozzájárul a rendezett mozgásminták kialakulásához, ami a gyermek kognitív fejlődésének első lépcsőfoka.)

Tudományos tény, hogy agyunk figyelme korlátozott ideig korlátozott mennyiségű információ befogadására képes. Így működik a gyermeki agy is. Éppen ezért először tervezzük meg gyermekünk tanulási folyamatát, becsüljük meg az egyes részek megtanulásához szükséges idejét (ezekről részletesen ebben a cikkünkben olvashatsz), és aztán gondoljuk át, hogy mindezek mellett mi az a plusz szakkör számára, ami optimálisan beilleszthető a napjaiba. A tanulás is egy tanult viselkedés, így a jó hír az, hogy mindig van lehetőséged levetni a szakkör választásnál hozott rossz döntéseket, és eredményeket hozó újakat felvenni. Mindezt természetesen a gyermeked személyiségéhez igazítva.

Légy célratörő a választásnál! A leírtak tudatában, hallgasd meg gyermeked kéréseit! Vedd figyelembe érzelmi igényeit!  Ebben az esetben jól érvényesül az a mondás, hogy: A kevesebb néha több!