A szerző pedagógus, intézményvezető, aki felelősségteljesen gondolta végig 30 éves tanári és vezetői munkájának tapasztalatait, sikereit és kudarcait. A könyv megírásának célja az volt, hogy az iskolai fegyelmezés növekvő problémaköréhez ne tudományosan, sokkal inkább gyakorlati szempontokból közelítsen. A szerző törekvése felhívni a figyelmet a gyermekbarát fegyelmezési szemléletre, a fegyelmezés befogadó pedagógiájának erősítésére. Olyan szemlélet elfogadására ösztönöz, amelynek legfontosabb elemei: a gyermekek szeretete, elfogadása és megértése, a tanár-tanuló viszony újraértelmezése, az intézményvezető szerepének, vezetői elkötelezettségének hangsúlyozása a fegyelmezés területén.

Új nevelésművészeti gondolkodásmódra van szükség: bátorító, a bizalmat érintő segítségre, arra, hogy a nevelő elismerő pillantása gyógyítóan hasson a gyermeki lélekre. A szeretet életereje a nevelésben kap és kaphat igazán értelmet, az az ember tud igazságosan és előremutatóan nevelni, aki őszintén tud szeretni. Fegyelem problémáinak megoldására nem lehet a társadalmi problémák áttekintése nélkül vállalkozni, hiszen a fegyelem egy adott társadalmi rendszer, egy adott szűkebb - tágabb közösségi kultúra része. Olyan érték- és normarendszer jellemzi, amelynek befolyása van nemcsak az egész oktatási rendszerre, hanem az iskolák, az osztályok, a gyermekcsoportok magatartására is.

A fegyelem hiánya megzavarja a tanítás folyamatát, ezért a fegyelmet – különösen a tantermi órák alatt fenn kell tartani. Az eredményes fegyelmezéspolitika tudatos és megtervezett, mert a leghatékonyabb fegyelmezési módszer mégis csak a megelőzés. Ehhez nyújt segítséget a szerző, amit esetleírásokkal kellően alátámaszt.

Címkék: nevelés művészete, szeretetnyújtás művészete, fegyelmezéspolitika, okos fegyelmezés, viselkedési kódex, házirend, szülői partnerség program

• felsőoktatás
• tanári kézikönyv